Kislődön is hódítanak a hódok

Kislőd külterületén először 2007. januárjában találtak több nyomot, rágott fát, patakra épített gátat, ami a hódok jelenlétére utal. Februárban, Gruber Tamás úr, a WWF Hód visszatelepítési program vezetője személyesen megnézte a területet, és ezután regisztrálta „Magyarország Hód Térképén” a kislődi családot.
Sajnos az emberi butaság miatt megindult az esztelen érdeklődők serege, veszélyeztetve a hódok nyugodt életét.
Szerencsére néhány magas iskolai végzettségű ember a hódok nyomait „megvizsgálva” egyszerűen „EZ CSAK EGY VICC” felkiáltással eloszlatta az emberek kíváncsiságát. Ezáltal szerencsére csökkent a „látogatók” száma.
Sajnos a „jó szándékú” emberek rengeteg szemetet és rombolást hagytak maguk után, aminek az lett az eredménye, hogy az első gát 2007. tavaszán megrogyott és végül összeomlott.
Szerencsénkre a mi hódjainkat keményebb fából faragták, így nyárra kettő újabb gátat építettek a Torna patakon, amik mára már eltűntek. A hódok folyamatos munkájának az eredménye, hogy a patakon mára már elkészült a 4-ik és 5-ik gát is, amivel a területen való „végleges” berendezkedésüket mutatják. Az utolsó két gát nagyon jó állapotban van, amiken jól látszanak a folyamatos karbantartás nyomai.
2008. február 14-én Kislődre érkező 3 fős WWF csoport, Gálhidy László vezetésével terepszemlét tartott a kislődi hódok territóriumán. A bejáráson GPS koordinátákkal rögzítették a hódok gátjait, „étkező asztalait”, azaz a kirágott fákat, valamint fotókkal dokumentálták a terület lényeges részleteit.
A 16.30-kor kezdődött előadáson kb 80-90 fő vett részt, nem csak Kislődről, hanem Ajkáról is és más környékbeli településekről is. A 3 évestől 70 évesig találkozhattunk minden korosztály képviselőjével. Az érdeklődők között voltak több iskolából diákok és pedagógusok, volt erdőmérnök és vadász, természetfotós és "átlag ember" is. Jelen volt a Balaton Felvidéki Nemzeti Park két természetvédelmi őre is.
Mindenkit megfogott a magas színvonalú, digitális bemutatóval támogatott élőszavas előadás és a kézzel fogható, hódok életéhez kötődő bemutató tárgyak.
Minden érdeklődő megfoghatta a preparált hódfarkat, ami segíti az állatot úszás közben, mint kormánylapát, ezzel szabályozzák a testhőmérsékletüket, ide raktározzák a tartalék zsírt, és mint „ijesztgető” eszközként is kiváló. Veszély esetén, amikor víz alá buknak, egy nagyot csapnak vele a víz felszínére.
Foghattak hódlábat is, amin nagyon jól látszott az úszóhártya és a különleges 4-ik karom is, amivel a pézsmát kenik szét a testükön, ezzel szigetelik a bundájukat a víz ellen.
Megnézhették a látogatók a hód rágta fákat is, a farönktől a fogácsig, több méretben és formában.
A legnagyobb öröm és csodálkozás a kitömött hód „leleplezésekor” volt. Sokan teljesen másnak képzelték el, mind formában, mind méretben.
A részletes előadáson megismerkedhettek a jelenlévők a két fajta hóddal, az eurázsiai és a kanadai fajjal is. Nálunk, Kislődön és hazánkban mindenhol eurázsiai hódok egyedei élnek, akik csak gátat építenek, nem pedig várakat. Kotorékuk a partfalban található, de a bejárata a gáttal felduzzasztott víz színe alatt található. Többen elcsodálkoztak azon is, hogy akár 15 percet is kibírnak a hódok a víz alatt.
Megtudhattuk, hogy miért pusztult ki Magyarországról a teljes hód állomány, és milyen hatalmas munkát vállalt a WWF a hód visszatelepítési programmal.
Hallhattunk arról is, hogy a hódok magyarországi szinte egyetlen ellensége az ember. A mértéktelen környezet pusztítás, a vizek, ezen belül a hódok gátjainak, élőhelyüknek a pusztítása, a „látogatók” mérhetetlen mennyiségű, teljes vízfelületet beborító szemete.
Valahol mindenkinek érdeke lenne az, hogy vigyázzunk a környezetünkre.
Természetes dolog az, hogy az otthonainkban nem szórjuk szét a műanyag flakonokat, műanyag táskát, alufóliát. Legyen már természetes az is, hogy a természetben sem teszünk ilyet. Sokan szemetelnek, de ha nem tudnak egy szép helyre elmenni, ahol nincs kosz, már ágálnak a saját „fajtájuk” ellen.
Ezen a kb egy órás bemutatón nagyon sokat tanultak a résztvevők Európa legnagyobb rágcsálójának megismerésével. Ők gondosan fognak kilátogatni a hódjainkhoz.
Remélem Önök is.

Köszönet az előadásért a WWF Magyarország szakembereinek, Tölt Jánosnak és Somogyi Annának a technikai támogatásért és a kényelmes helyiségért.

Üdvözlettel
Bánhelyi József
A szervezkedő és „mesemondó” természet szerető természetfotós
Kislőd 2008. február 15.
Magyarország, akár milyen kicsi is, mégis létezik egy a fotográfiát bemutatni hivatott intézmény a
Magyar Fotográfiai Múzeum.
Itt minden megtalálható, ami a hazai fotográfusokról és a fotográfiáról szól.
Az intézmény igazgatója, Baki Péter úr, hasznosnak találja a Blogunkat, és támogatja ezen kezdeményezésünket.
Álljon itt egy rövid idézet a Múzeum bemutatkozásából:

A fotómúzeum ügyének alakulása Magyarországon1862–1991
A fényképek múzeumi elhelyezésének első gondolata 1862-ből származik. Veress Ferenc kolozsvári fényképész az Ország Tükre hasábjaink felhívást intéz az ország hivatásos fényképészeihez: „Fényképészeink nagy szolgálatot tehetnének honunknak azáltal, ha a tudomány, művészet, ipar és kereskedelem mezején kitűnt kisebb-nagyobb nevezetes egyéneket levéve és összegyűjtve, albumalakban beadnánk a hazai múzeumokba. Én e gondolatot évek óta forgatom elmémben s létesítését az idén el is kezdem. Szándékom ugyanis... nevezetes egyéneket nemzet, vallás és nem különbség nélkül lefényképezni, kik szellemi és anyagi tehetségük[nél] fogva kitűntek, foglalkozzanak bár az irodalom, művészet, gazdászat és ipar mezején...


A Fotográfiai Múzeum linkje:
http://www.fotomuzeum.hu/